Menu Content/Inhalt
Kezdőlap arrow AKTUÁLIS
AKTUÁLIS
A háború bennünk van PDF Nyomtatás E-mail
2011.03.02.
 
Transzformáció Angyal Üzenete 

A háború bennünk van

 

Anyai nagyapám az első világháborúban vesztette életét.

 
A háború elején vonult be a 4. árkászászlóalj 7. századához. Alakulataival végig harcolta a szerb, a román és az olasz frontokat. Mint árkász, a műszaki feladatok végzésében, erődítmény, akadály, kavernaépítés és rombolás, veszélyes, embert próbáló munkálataiban vett részt. A 12. Isonzói csata idején és utána a Karszton az árkász feladatok mellett, a megmerevedett frontvonal lövészárkában állt helyt. A folyamatos olasz támadások során, vitéz helytállás közben érte az ellenséges puskagolyó. Neve megtalálható a budafoki templom előtt lévő emlékoszlopon, mint egyike a hősi halottaknak. (Szentpétery Gyula)

Édesapám a második világháborúban harcolt, egyszerű katonaként. Ő Ausztriáig jutott, és túlélte, az emberiség történetének legnagyobb és legtöbb halálos áldozattal járó fegyveres konfliktusát. Az európai, ázsiai és afrikai földrészen vívott harcokban közel hetven nemzet vett részt, ennek következtében több mint 73 millióan vesztették életüket, beleértve a megölt civileket és az elesett katonákat is.

 
Nekem egy ötvenhat jutott már kicsi koromban, és azt gondoltam, annál rosszabb nem lehet, nem jöhet az én életemben, de tévedtem.

 
Az anyai nagymamámnak két háborúból és egy ötvenhatból is jutott. Fiatalon és három gyermekkel maradt özvegyen. Megtapasztalhatta a második világháború budapesti történéseit, és joggal féltette a lányát, édesanyámat attól, hogy férjhez menjen a szerelméhez, akit még csak akkor hívtak be katonának. Nagymamám már tudta, milyen az, ha nem jön vissza, aki az ő párja és a gyermekei apja. Aztán ott volt velünk még 1956-ban is, amikor lementünk a pincébe, és mint háborús helyzetekben gyakorlott ember, nő és anya, menedzselte a mindennapi életünket. Ő azért volt felelős, hogy az apukám által hazahozott nagy libából, napokig kitartó rizses húst készítsen nekünk, és a világ legtermészetesebb módján folytassuk a pincében és a pincén túl is az életünket.

 

 De neki senki nem emelt szobrot sehol sem. Ő az én szívemben élt, él és élni fog, hősi életet, mert ő nem volt soha áldozat vagy hősi halott.
Anyukámnak kijutott az első világháborúból annyi, hogy az apukáját nem láthatta többé soha, viszont kivitték őt Angliába, egy csodálatos családhoz, mint félárva gyereket, ahogy akkoriban szokás volt ez a háború utáni Magyarországon. Ennek köszönhetően lett egy párhuzamos angol családunk, és így lehetett az, hogy az angol nyelv már életünk részévé vált kiskoromban, aztán én is kijutottam Angliába, a csoda családhoz, kétszer is, majd pedig angol szakra mentem az egyetemen. A kisebbik lányom pedig Londonban él, lassan már tizennégy éve.

Elképesztő dolgok ezek, ha csak azt nézzük, milyen külső események formálták és formálják folyamatosan az életeinket, s hogyan alkalmazkodtunk a mindenkori történésekhez A szüleim akkor házasodtak össze, amikor édesapám visszajött a frontról, és utána is még öt évet kellett várniuk arra, hogy én megfoganjak anyukámban, aztán meg is szülessek erre a gyönyörű és beteg világra. Mert most az egész világ beteg újra és nagyon, és ez már egy olyan háború, amelyben mindenki csak vesztes lehet. Itt nincsenek hősi halottak, vagy kitüntetett katonák, de vannak özvegyek, árván maradt gyerekek és gyerekek nélkül maradt apák és anyák. Micsoda háború ez?! Hol van az ellenség? Kikkel kell harcolnunk, vagy kik elől bújhatunk el bárhova, hiszen mindenhol ott van, mehetünk mi akárhova. Tudom, voltak már járványok az emberiség történetében, és még az is lehet, hogy valamelyikben benne voltunk mi is, előző életeinkben. De most ebben a világméretű emberkísérletben vagyunk benne, és vergődünk csak tehetetlen fájdalmunkban és dühünkben. Már aki vergődik vagy gondolkodik, átérzi, hogy mi is folyik itten. Mert persze, süt a Nap, virágoznak a fák, kiszínesedett a világ, a természet mitsem tud arról, hogy ember az ember ellen mit is tesz, hogy gyilkolja le egymást és önmagát. Puska sem kell, és semmi lőfegyver. Bőven elegendő az elméjében megzavart egyéni és kollektív emberiség. Bőven sok is egy ember élete, még békeidőkben is. Akkor is hurcolnia kell láthatatlan hátizsákjában, saját családi karmáit, és a hozott anyag bizony sokszor egy félelmekkel, fájdalmakkal, eskükkel és fogadalmakkal, definíciókkal és hitrendszerekkel, téves és hazug nézetekkel teli batyu. Mert akkor sincs béke az emberek szívében, ha nem dördülnek el ágyúk, ha nem ropognak fegyverek, ha nem cikáznak vadászgépek az égen, vagy hadihajók a vizeken. A háború bennünk van, Gondolj bele, hogyan pusztultak már el sokkal fejlettebb civilizációk is, mint most ez a mienk. Virágzó élet volt Atlantiszon, és ha nem hiszed, hogy volt ilyen, a története akkor is jó példa lehet arra, hogyan képtelen az ember a saját erőforrásaival jól gazdálkodni, hogyan tud tönkretenni mindent maga körül, amit tudásával, kreativitásával, szívével, eszével létrehozott. Mintha egy állandó kettős folyamat lenne mindenkiben, a felépíteni és elpusztítani folyamata. Na, de hiszen ez tényleg így van, a hinduizmusban három isten is volt erre: Brahma, Visnu és Siva, a teremtés, fenntartás és pusztítás istenei. A baj csak ott van, ha nem hagyjuk az életet, a saját folyamatában kibontakozni, élni és meghalni, ahogy a természetben van. Hanem erőszakkal avatkozunk bele a természetes folyamatokba, teremtő, fenntartó vagy pusztító istent játszva. Ha valaki vagy valakik úgy ítélik meg, túl sok már itt az ember, és ezt nem valahogyan okosan, szépen oldjuk meg, például a mindenkori javak igazságos elosztásával vagy az erőforrások emberséges és alázatos használatával, a kölcsönbe kapott Föld és az ajándékba kapott élet maximális tiszteletével, hanem az élet minden szintű elpusztításával, nos akkor tényleg halálra van ítélve ez az egész, elmezavaros emberiség. Az ellenség most egy csöppnyi vírus, melyből hatalmas szörnyeteget gyártottunk, és mindenki a saját démonaival kell, hogy szembenézzen és harcoljon leginkább. Ha őt pusztítják, akkor azzal küzd, aki pusztít, ha ő pusztít, akkor azokkal, akiket elpusztít, hogy kimondhassa és elhiggye saját maga is, hogy joga van a mások elpusztításához, miközben erre senkinek sincs joga. Nem sokat változott a világ, mióta ember él a Földön., és aki érzékeny, ember, az elmondhatja a költő szavaival: "Kit anya szült, az mind csalódik végül. vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni. Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül, ebbe fog belehalni. "


De mégis, milyen lenne, ha több száz évig is élhetne egy ember, átlényegült testben, mint ahogy Jézus Krisztus tette? Milyen lenne, ha meg tudnánk gyógyítani egymást és magunkat, ha fel tudnánk támasztani a halottainkat, ha az isteni erőt nem az öncélú pusztításra, hanem a mindenkiért való gyógyításra és tanításra, gyógyulásra és tanulásra használnánk végre, ha felébredne az emberiség, a valódi és igazi megbocsátásra és feltétel nélküli szeretetre? Milyen lenne, ha erre kapnánk oltást, ha mindenki azért rohanna vakcináztatni magát, hogy sokkal jobb ember lehessen, hogy éljen és hagyja élni a másik embert is egyben? Milyen csodálatos oltóanyagokat lehetne kitalálni erre, átszellemítve az anyagot, boldogságot, mosolyt és ölelést fecskendezve az emberekbe. Majd szóljatok, ha lesz ilyen oltóanyagotok. Mert akkor oda én is, akár naponta is rohanok.

Mari ma


Utolsó frissítés ( 2021.05.02. )
 
Húsvét után PDF Nyomtatás E-mail
2011.03.02.
 
Transzformáció Angyal Üzenete 

Kedves Játszótárs!

Túl vagyunk már a húsvéti keresztre feszítésen és feltámadáson. Nem tudom, Te érzed-e, mennyire  analóg ez a történet a saját életeddel, különösen a mostani időkben.
Kosz és káosz mindenütt. Mintha az egész világ arra esküdött volna, hogy egymásnak ereszti az embereket, hogy ellenséggé váljanak, és megöljék egymást, amihez valójában fegyver sem szükséges.

A félelemkeltés és az érzelmi kikészítés elképesztően csúcsra van járatva.
Nem tudom, Te észrevetted-e, mik a saját egyéni, hozott, családi, generációs és kollektív mintáid. Nem tudom, akarsz-e változtatni bármin is, vagy minden úgy jó Neked, ahogy van, vagy szeretsz másokra mutogatni, vagy félsz kiállni saját magadért, vagy úgy képzeled, hogy mostantól szépen visszaállsz megint a régi kerékvágásba.
Csak szólok, hogy éppen a régi kerékvágás következtében jutottunk el ide, ahol most vagyunk.
Én  nem akarlak rávenni semmire sem, csak ha Te úgy érzed, szeretnél végigmenni egy-egy személyes kérdésen, a játék és az én segítségemmel, akkor írj, hívj és gyere az online térbe, játszani vagy tanulgatni, hogyan is kell és hogyan lehet alkalmazni ezt a csodálatos önismereti, pszichológiai és spirituális esztközt és módszert, ami a Transzformáció Társas Játék.
 
A facebook oldalamon olvasgathatsz az éppen aktuális érzéseimről, gondolataimról, melyeket vagy másoktól való idézetek vagy a saját írásaim mutatnak meg magamnak és Neked.
Ha úgy érzed, képes vagy egy hullámhosszra jutni mindezzel, akkor várom a jelentkezésedet szeretettel:

Bors Mari Ma



Utolsó frissítés ( 2021.05.02. )
 
Transzformáció Játék lehetőségek PDF Nyomtatás E-mail
2011.04.09.

 

Novemberben 28-án, pénteken nálam, és 29.én Székesfehérvárott.

 

Jelentkezéseket a sziklafolyo@gmail címre kérem.

 

 

Szeretettel. Bors Mari MA

Utolsó frissítés ( 2020.05.09. )
 
Ayurvéda masszázs csak nőknek PDF Nyomtatás E-mail
2011.04.09.
 
 

 

  A tavalyi év egyik ajándéka volt nekem a sorstól, hogy elvégezhettem egy relaxációs és öngyógyító erőket beindító Ayurvéda masszász technikát.
 
A teljes testi, olajos masszázs alatt a páciensek békét és nyugalmat élnek meg magukban, és az ellazult testben lenyugszik a tudat is, és beindulnak a természetes gyógyító erők.
 
Egy ilyen masszázs időtartama körülbelül másfél óra.
 
Aki szeretne részesülni ebben, kérem, hogy írjon a sziklafolyo@gmail címemre.
 
Csak nőket várok! :-)
 
Szeretettel: Bors Mari MA 
 
 

 

Utolsó frissítés ( 2014.09.24. )
 
Egy nagyszerűen működő közösségről PDF Nyomtatás E-mail
2011.04.09.
 
 

Mostanában ismét az együttélő, lakó, dolgozó, tanító és tanuló, gyógyító és gyógyuló közösségek érdekelnek
(immáron egyébként 25 éve, vagy még régebben).

Nemrégiben kaptam egy leírást az egyik német közösségről.
Na, így képzelem valahogy én is:-)

Szeretettel teszem fel a honlapomra, követhető példaként: MA

http://lmv.hu/node/5086

Utolsó frissítés ( 2013.09.30. )