Ispánkon - Prohászka László
2013.03.13.
 
BEVEZETŐKÉNT:

Miskolc-Pereces, 2010. április 11.


A „sivatagom” után íródott gondolataimat ~ továbbra is tovább ~ 1999-ben fejeztem be azzal, hogy:
„… én pedig ITT a „sivatag-nak nevezett jelenemben ~ és sorolhatnám, hogy ki mindenki még a velünk-hozzánk kapcsolódó létezésében ~ mind-mind már most ITT és OTT vagyunk az örökkévalóság küszöbén, vagy tán egy hajszálnyival már abban vagyunk önmagunk…” ~ Ekkor még nem tudtam, hogy már közel van az újabb rettenet számomra. Egy évvel később, 2000. július 17-én, hat nappal születésem 66-ik évfordulóját követően jelentette be „imádott” feleségem, hogy elhagy, elválik tőlem és kéri a háztulajdonunk értékének a felét…
Összeroppantam. Mindennél mélyebb szakadék fenekén éreztem magam, minden eddigiek elvesztése lángolt, perzselt jó egy-másfél éven keresztül… Úgy tűnt, hogy ez már a pusztulásom pusztasága, amiből nincs kivezető út, itt kell elszikkadnom…

Aztán-közben, lépésről lépésre oldó-dott ez is, az is az életkörülményeim terén épp úgy, mint önmagamban. Kezdtem érteni és látni, hogy ennek is jönnie kellett ahhoz, hogy ~ végleg túljutva a „sivatag”-on ~ a soron következő lehessen a következő amit járnom kell továbbra is tovább…
Ebben az ilyen-olyan toporgásaimban segített akkor ~ és még jó ideig ~ az Ispánkon tevékeny és hatékony Arkánum Baráti Kőrrel elevenen élő kapcsolatom, hogy kikecmeregjek és lépni tudjak önmagammal ismét továbbra is tovább úgy ahogyan odafentről várták tőlem a még teljesebbet, a minden hamisság nél-külit…
… és ennek ~ akkor ~ volt állomása az a Náluk töltött pár napom, amiről az ott író-dott, néhány oldalnyi beszámolóm adhat hű képet Neked, Nektek és magamnak is…
Bízom benne, hogy igen… ~
 
...

2001. júl. 5. péntek
Este 8 h

Hát újra itt vagyok Ispánkon…
Délután 4 óra tájt érkeztem. A 2-es apartmant kaptam; ruháim a szekrényben; mosdószereim a fürdőszobában; majszolni-kortyolni valóim a konyhában… Már főztem és ittam kávét, már vacsoráztam is. Voltam az Arkánum-Házban, ahol pár szó erejéig megölelhet-tük egymást Bistey Zsuzsával. Néhány rövid sétát tettem beszélgetni az igazi Jót. Egészen egyszerűen vagyok máris ebben a Szellemvilági Nyugalomban.
…Ismét ballagtam egyet; a kantinban négy fiatal hölgy énekel mennyei dalokat két szólamban, messzire elhallik ez a le-begőn fénylő ének; a fecskék alacsonyan röpködnek, cikáznak a beborult felhős ég miatt, talán esni fog; odakint az úton épp visszafordultam, amikor egy szembe futó autó mellém érve lefékezett és Persőtzi Misi ugrott ki a kocsiból, jól megszoron-gattuk egymást a viszontlátás nagy-nagy örömében, holnap majd elbeszélgetünk megannyi mindenről…!
… Hallgatva hallgatózom ebben a mindenütt Egész-Világi Teljességben, és csak fogadom és fogadom és fogadom magamba mindazt ami árad. Azt, ami fel-emel, eloldoz, megtisztít még tejesebben, még mélyebben, egész-egészen legesleg-belül. Itt vagyok, Én-vagyok, a fájdalmaim-mal együtt vagyok egészen Egy. ~
…………………………….. este 10:30
Megjártam szokásos későesti sétám. Végülis az eső nem eredt el; az úton itt is és most is ciripelés, békabrekegés, kutya ugatás, madárhang kísért…, ~ csak Szent Stefi kutyám hiányzott mellőlem nagyon de nagyon…
Istennel, Mennyei Atyánkkal, Szent Szellemmel, Megváltó Krisztusunkkal most is meg tudtam beszélni mai önmagamat, ~ és mind-mind velem jöttek az Égiek itt talán még teljesebben… Itt is találtam az út végi fordulóban „Púpot”, ahol elmond-hattam hálatelt szívvel a Miatyánkot, ~ azután visszafelé ezúttal is végigdúdoltam a magam szívszólamait… Útközben a sö-tétből egy sárgás szőrű nagy kutya, mom-mogva toporgott-forgott körülöttem, majd a

két hátsó lábára állva szinte a nyakamba csimpaszkodott, majd egy jó darabon ve-lem tartott ide-oda forgolódva… Mosolyog-tam… ~
Visszaérve az Arkánum Vendégház-hoz a szobámban megágyaztam magamnak a kikészített tiszta, vasalt ágyneműkkel ~ fehér lepedő, bordó párnahuzat és pokróc alá bordó alátét ~ … ~ most pedig jóéjsza-kát kívánok mindenkinek………
Most még megeszem a szokásos esti almámat édes keksszel, a lábamon bekenem a bőrömet körömvirág balzsammal ~ másfél órával ezelőtt a ma reggel Bors Maritól kapott Culevit-kenőcsöt is használtam ~ …, azu-tán lefekszem. Az ágyam feletti falilámpa fényénél még olvasok egy-két oldalt Bistey: Rudolf Steiner él könyvéből, ~ majd remé-lem teljesen átadhatom magam a mélyalvás küszöbén túl „a kozmosz szellemi hatal-mainak, ahol a világ-lelkiismeret mércéje szerint ítéletet kapunk minden eltelt földi napunk morális minőségére…” ~ És bizo-nyos vagyok abban, hogy ezúttal nagyot léphetek tovább az újabb megtisztulás útján.
 
 
2001. júl. 6. szombat
Az elmúlt éjszakám mélységes volt és nyugodt. Éjfélkor oltottam lámpát ~ ta-lán háromszor vagy négyszer ébredtem fel, de csupán néhány szükséges percre ~, majd fél-kilenc körül kéltem. Kávét, teát még az este előkészítettem, így a forró, 5-10 perces zuhanyozás és a fogmosás után eliszogattam a magamhoz térítő italaimat. Még bekentem Bors Mari kenőcsével a lábam gyógyulgató foltjait, aztán elmentem tejet inni.
A ma reggeli imádkozós-köszöntgetős sétám most kétszer hosszabb ideig tartott mint Perecesen… Pedig sem az elhagytott-ságom, sem a közelmúlt vesztességei, keservei nem kínoztak, nem tépdesték az üdvözlő és kérlelő szavaim fonalát, ~ hanem valami egészen más feszült ki ben-nem, nehezedett rám, amikről tudom, hogy ezeket az ispánki ittlétem éjszakai mély-álom órái zúdították a szívemre-lelkemre. Igaz, hogy még nem értem tisztán ezeknek

a valós lényegét, ~ de lassan meg fog vilá-gosodni előttem, ahogyan egy jó ideje máskor is megértettem felettes szellem-énem üzenéseit…, bölcsességeit…
………
És közben meg is indult a napközben lüktetése. Egymás után jött sorba ~ szinte zúdult rám ~ a kisebb-nagyobb jelenések eseménybeli megnyilatkozása.
Nem sokkal 12 után az Arkánum Bü-fében (szavaim szerint a „kantin”-ban) tized magammal jót s szépet ebédeltem (ősze-rintük ünnepi ebéd volt), ~ majd jött Mihály Bistey Zsuzsával, és elvittek autón Nagy-rákos faluba megnézni egy eladó házat. Az ára 1,5-2 millió forint lenne, vályogból épült, fagerendás mennyezeti födémmel, kétszoba hallos, félbemaradt fürdőszobá-val (csak a csupaszon beszerelt vezeték-kel), elég nagy előkerttel, hátsóudvarral. Jó sok kiegészítés, tatarozás kellene még ehhez, hogy lakható legyen. Egy idős há-zaspár árulja, akik Ispánk felé megmutatták a rövidebb utat, ami viszont termőföldeken át nem volt épp kellemes…
Nem sokkal az-után, hogy visszaértünk, az Arkánum Házba 4-től összejövetel kezdődött a már jó ideje

felgyülemlett feszültségek és ellentétek tisztázására. Elég sokan jöttek el az ide tartozók közül. Közel 2 és fél órán át folyt a különböző tények és elképzelések, félre-értések és sérelmek, a racionális kívánsá-gok és a szellemi tartalmak összevetése, ~ olykor mellébeszélve, időnként furcsán, számomra érthetetlenül lovagolva meg el-vont formációkat.
A végére úgy tűnt nekem, hogy a kölcsönös megértés és belátás feloldotta a görcsöket, … ~ de aztán perceken belül érzékeltem, hogy ez messze nem ilyen egyszerű.
A köd, a parázs, a füst, az árnyék csupán tompult, ~ holott valójában ki-ki magával cipelte továbbra is a közösségi összetartozás nehéz viszályait, amivel még bőven van mit megküzdeni az elkö-vetkező időkben…
…………….
Már megvacsoráztam. Megyek a késő esti sétámra Isten áldását kérni mindany-nyiunk számára…

2001. júl. 7. vasárnap
Reggel nyugodt lélekkel ébredtem; kialakult életritmusom szerint 1/2 9-kor. Für-dőztem a zuhany alatt, megittam a tegnap előkészített egy bögre teámat, egy bögre kávémat, majd ettől már egész magamhoz térve a kantinban (büfében) elkortyolgattam egy szeletke kenyérrel az egy bögre tejet is.
A napsütésben és enyhe szélben fel-bandukoltam az Arkánum Házba a délelőtti sétám köszöntéseit és imáit mormolva. A minden felé csendben integetve ciripeltek a tücskök ~ s én visszamosolyogtam rájuk…
Nem sokkal azután, hogy felértem az Arkánumhoz, már jött is Persőtzi Mihály, majd rá vagy öt percre Bistey Zsuzsa is. Beültünk hármasban a Házba beszélgetni. Bő 2 és fél órán át mondhattam Nekik ma-gamat, mostani életemet, az érzelmeimet épp úgy, mint Szellem Világi kapcsolataim és E-Világi érintkezéseim alakuló, változó,

bontakozó és léleknemesítő élményeit. Figyelemmel hallgattak ~ és persze a saját maguk rálátásait bele-beleszőtték az én szemléleteimbe. A jelenem történetei után hosszan érintettük az én továbbjutásaim előképeit épp úgy, mint az itt Ispánkon az Arkánum jelenlegi és jövőbeli gondjait, le-hetőségeit, terveit és várakozásait…
Így utólag visszaidézve szinte hihe-tetlennek tűnik, hogy mi mindenről tudtunk szót érteni, ~ nem csak az én mostani helyzetemre és szellemi-lelki kialakulása-imra kapott megerősítésekben, hanem a közös cselekvés és összetartozás további fejleményeiben is kapcsolódva egymás-hoz…! ~ Csodálatos most is számomra annak a megértésnek a természetessége, ami velünk tudott lenni a szavakba formált közlések sorozatai mellett a folyamatosan meghallott és belátott mögöttes és felettes szellemiségben…
Délben Zsuzsát és Misit már várták az újabb találkozások és tenni-valók. Amikor elváltunk, Zsuzsa köszönte meg a beszélgetést. Én persze nyomban fordítottam rajta, hogy nekem van igazán köszönni valóm, ~ de azért tágra meredt belső-szemmel néztem Őrá és Mihályra is

amiatt, hogy igenis eléggé kölcsönös volt ez a szinte határtalan ~ és parttalan! ~ megnyilvánulás egymás felé…
Mert valóban az volt… Igen, igen, igen…! ~
~~~
1 órakor megebédeltem, ~ ismét tized magammal, most is táplálót és íze-set ettünk, ~ majd megírtam az előző más-fél oldalt, ~ és kóboroltam is erre meg arra ebben a Fényekkel teli Csöndben.
Délután 1/2 6 után nem sokkal jött értem Szöllősi Judit és elautóztunk Gonda Klári-hoz. Úgy mondták, hogy egy „Gyütt-ment” találkozó lesz, de egészen más élményben lehetett részem. Keresztény gyülekezet jött össze Klári nagyon barátságos és ott-honos albérleti házában. Összesen 19-en ültük körbe a padlóra kitett égő gyertyát. A Bibliából Máté Evangéliumát idézték Jézus megkeresztelkedéséről, majd ennek kap-csán igen-igen csöndes megszólalások váltogatták egymást szép és okos gondo-latokat sorjázva a kinek ilyen, kinek olyan töprengéseiből és megfontolásaiból szőve lélek-hálót önmaguknak… Megható volt és belső hitbéli békét áhító…
~ ~ ~ ~~~~~~~~~~~~~~~~~~ ~ ~ ~

Fél nyolckor Judit visszahozott az Arkánumhoz Ispánkra… Még kaphattam a büféből vacsorát, tejfölt és sajtot kenyérrel.
Még elmegyek majd a későesti sétámra Isten áldását kérni, és mindenestül elmerülni az Ő szeretetében…

 

Ispánk-Miskolc, 2001. júl. 8. hétfő
Utazom vissza… ~ haza …, ~ oda, ahol lakom, ahol a ház meg három kutyám várnak… Ráz a vonat, azért reszketősek a betűim…
Tegnap esti kérésemre a büfés Zsolt ?7-kor ~ a hajnali kenyérdagasztást félbe hagyva ~ bekopogott, hogy ébresszen…, ~ de már ekkor én magam is talpon voltam. Fürdés, kávé-tea ivás után becsomagoltam, rendet raktam, elmosogattam, felöltöztem az útra, majd a „kantinba” mentem, ahol Zitától megkaptam a reggeli tejemet és kenyeremet. Nyolc előtt nem sokkal jött Sáray Erzsébet elköszönni és minden igaz jót kívánni. Meghatódva átadtam Neki két grafirkámat, mint tegnap Zitának…
Nyolcra befutott két utassal Mihály az autóján. Én is beszálltam Scherák Mari mel-lé. Erzsébet, Zita és Zsolt lengő karokkal integettek utánunk. Még pár percre átka-nyarodtunk Bistey Zsuzsához, akivel min-den jót kívánva öleltük meg egymást… ~

aztán Misi gázt adott, és ment velünk a kocsi Csákánydoroszlóra a vonathoz…
Máriával már az autóban elkezdtünk beszélgetni. Ez a csodálatos asszony, aki 3 évvel idősebb nálam, Szombathelyre utazott korházi kezelésre. Így ~ miután egymást bíztatva elköszöntünk Mihálytól ~ együtt vonatoztunk Mária meg én közel egy óra hosszat. Ő egész úton oly termé-szetesen és nyíltan mondta-adta önmagát ~ élete múltját, jelenét, jövő-képeit és szellemiségét ~, hogy ez az élmény szá-momra egy újabb ispánki áldásként tudott inspirációvá lenni az én jelenlegi változá-saimhoz…
Most már egymagam utazom Miskolc felé… Még ? óra, ~ és megérkezem a Tiszai pályaudvarra…
Bocsánat… Rosszul fogalmaztam…! Nem „egymagam” utazom. Nagyon-nagyon sokan jönnek velem; ~ azok, akik az elmúlt 3-4 nap alatt bele tud-tak nézni a szemembe és meg tudták látni bennem azt, aki vagyok. Sokan voltak, ~ és Ők egytől egyig velem vannak ezen az úton a lelkükkel-szellemükkel, és a szívük-kel is… ~
De nem csak Ispánkról…! ~ ~ ~

Az odafelé utazásom előtti napon előbb Budapesten ~ csütörtö-kön, július 5-én délután ~ is volt két gyö-nyörűséges találkozásom…
Először Manka-lányommal futottunk össze a Keleti p.u. közelében egy kávéházban. Szinte lobo-gott-ragyogott a szemünk-lelkünk-szívünk egymásra! Ő is, én is meséltük, hogy mi van! Egy jó fél óra után gyalog elsétáltunk a két megállónyira lévő, régi tömbház föld-szinti dufartról nyíló, parányi „lakásába”. Ott volt Luki is. Én most jártam Náluk elő-ször. Mindegy, hogy mekkora, hogy milyen ez a pici és zsufis otthonka. Mindegy… A lényeg az, hogy bolondos, kesze-kusza, mindenféle ez meg az közepett és mögött ott lélegzik-lüktet az a fajta ifjonti életkez-det színpompás zsúfoltsága, amit én ma-gam 42 évvel ezelőtt ugyanígy éltem! ~ és most már látni fogom Mankámat magam előtt úgy, ahogyan Ő van ott ahol van…! ~ Igen, igen, igen… ~
Aztán elvittek autóval Csepelre Bors Marihoz. Egyedül volt ott-hon, vacsorával várt; ~ de már falatozás közben is szinte azon nyomban nyílni kez-dett felém olyan szépen s teljesen, ahogyan

Eddig még egyszer sem. Sok-sok minden most lett érthető számomra mindabból, amit eddig csak villanásokra láttam, több-nyire nem egészen értve, hogy mi és miért. Ezúttal a félhomályok eloszlottak, ~ és így én magam is boldogan mondhattam a saját jelenemet.
És ekkor Bors Mari kutyájának sikerült kiszabadulnia a konyhából, ahova eddig rám való tekintettel be volt zárva…! Berontott a szobába és megharapta a jobb lábszáramon azt a helyet, ahol még mindig nem tudott elmúlni a „beavatás” vöröslő bőrfoltja. Most gyönyörűen kivérzett! …
Mari eléggé megijedt…, ~ én viszont szinte fel-szabadultam! Szépségesen tiszta piros vér folyt a lábszáramon… ~ és életemben most először nem ájultan el tőle, hogy lá-tom, ~ hanem igazán szívből nevettem és mosolyogtam…!
ooo
És most ~ már idehaza is ~ tovább tudok mosolyogni. Kutyáim örömmel fogad-tak… ~ és már a délutáni és későesti sé-támra is boldogan jöttek ők is velem…!!! ~

 

UTÓLAGOSAN:

Miskolc-Pereces, 2010. április 12.


Lehet, hogy itt és most sok-sok mindent kellene elmondanom arról, ami az én leírt ispánki utammal kapcsolatosan kérdőjel és felkiáltójel is így meg úgy váltakozva. Legelsősorban azt említem, hogy ez az akkori lemenetelem célja egy olcsó ház-nak a vétele lett volna, hogy a Zsókával közös tulajdonunk eladása meglegyen, a közös „vagyon” megosztása és ennek a feléből tudjak magamnak is venni egy újat, akármilyet, akárhol, de legyen otthonom a mássá lett életemhez. Ebben kínáltak fel segítséget Bistey és Persőtzi amikor meg-tudták, hogy mi történt…
Végül is egészen másként oldódott meg ez a számomra rettentő nyavalya, ~ de akkor még ~ 2001-ben ~ minden kilá-tástalan volt, és fogalmam sem lehetett, hogy miként kecmergek ki a gödörből. ~ Igen…, nagyon is egy szakadékba zuhant senki-semmi alakzatnak láttam azt ami van és ami körülvesz…


Természetesen azért a remény és a jóra fordulás iránti bizalmam rengeteg erőt és bátorítást kapott innen-onnan és főleg odafentről. Ennek az élménye, szépsége és igaza az előző oldalakból is kiolvasható számomra még most is megrendítően és gyönyörűségesen…
Már amikor Ispánkról hazaértem, tudtam, hogy nem ODA, hanem IDE kell jönnöm új életet teremteni nálam magamnak. Úgy az OTTHONOM-at, mint az ÖNMAGAM-at is szem előtt tartva… ~ Persze akkor még nem tudtam, hogy mi és mi minden alakul majd, de ha nem is nap-ról napra, de évről évre minden, minden és minden szépen, okosan, jóságosan és ~ mondhatom: ~ gyönyörűségesen lett az életemmé… És nem csak magamnak, de egyre inkább mások számára is… ~
~ és hogy ezt kinek és mi mindennek köszönhetem, azt felsorolni lehetetlen, ~ de akkor is, és most is köszönöm, köszönöm és ezerszer is köszönöm…, ~ mert ITTHON vagyok… ~


Prohászka László:




Egy ispánki utam
úti-naplója:



ODA és IDE


Bistey Zsuzsának
Persőtzi Mihálynak
Mankámnak
Bors Marimnak ~ és
sok Igaz Barátomnak


2001.július 5-8.



P.L.: „Nem lesz tovább más,
csak annyi amennyi:
hogy leszek, ahogyan
leszek: egészen.
Mert soha nem tűnhet el
ami volt:
sem az idő, sem a fény,
és semmi ami létező…”
 
Ezúttal ezt az


ODA és IDE


2001-ben íródott ispánki
utam úti-naplóját

küldöm Hozzád-Hozzátok szeretni
és ott lenni Veled-Veletek:

Miskolc-Pereces
2010.március.

 

 

Utolsó frissítés ( 2013.03.14. )