Menu Content/Inhalt
Kezdőlap arrow Ír-ás arrow Mennyből az Angyal...

Hírlevél feliratkozás






Mennyből az Angyal... PDF Nyomtatás E-mail
2010.02.04.

Mennyből az Angyal, lejött hozzátok



Abban a pillanatban szólalt meg ez a dal a cédé lejátszómon, amikor belekezdtem ebbe az írásba az angyalokról.

Angyal szállt le közénk - mondjuk, amikor csend lesz hirtelen, és szinte hallani véljük az angyal vagy az angyalok szárnysuhogását.

Angyali mosollyal nézett rám ma egy kisgyerek.

Olyan volt, mint egy angyalka az a csecsemő, akit tegnap az anyukája babakocsiban betolt a nevelési tanácsadóba, ahol dolgozom.

Az angyalok emlegetése szinte mindennapos dolog, mégsem biztos, hogy ...

 

... amikor kimondjuk, és azok, akik kimondják, belegondolnak abba, mi is, ki is az az angyal.

Több tucat ezoterikus és spirituális bolt, kuckó, teaház, klub, könyvkiadó és csoport használ angyalkártyákat, a legkülönfélébbeket, és vezet angyal tanfolyamokat.

Na, itt ezeken a tanfolyamokon nem a régi értelemben vett „angyalcsinálás" történik, hanem a már létező angyalok meghívása közénk, és annak megtapasztalása, hogy akár láthatjuk, érezhetjük is őket.

Érdekes, szívbemarkoló élmény volt, amikor a kislányom olyan három-négy éves korában lerajzolta a családunk főbb tagjait, és mindegyikünk feje fölé egy szárnyas angyalkát rajzolt.

Alattunk a keresztneveink, felettünk az angyalaink.

Ő még látta, ő még hitte őket. Az őrangyalkákat éppen úgy, mint a bennünk, önmagunkban lakozó angyali lény-egünket.

Nem tanította őt erre senki, még csak nem is beszélgettünk akkoriban ezekről a spirituális témákról.
Ő mégis az egyik karácsonyra ezzel lepett meg bennünket.

Azóta is legnagyobb kincsemként őrzöm ezt a rajzot, és ha bármelyikünk ördögi énje nyilvánulna meg, akkor meditációs objektumként előveszem a rajzot, megsimogatom, és addig nézem, ameddig ki nem csordulnak tőle a könnyeim.

Igen. Ezek mi vagyunk. Ezek is vagyunk mi. Ez mind bennünk van. Ez mind bennünk lehet. Ez mind bennünk volt. És a lánykám ezt látta, és kívánta látni. Hiszen ő akkor még élte és kívánta megélni velünk együtt is azt az érzékeny, fogékony, finoman gyönyörű energiát, amit az angyalok jelentenek.

Az angyalhaj, az angyalszív, az angyal szárny, minden, ami hozzájuk kötődik, finom, könnyű, lebegő, szálló, a föld fölött létező.

Igen. Ők már nem földi lények, de ők maguk a lényeg. Ők még nem is szálltak el annyira messzire, hogy ne tudnánk bármikor hívni és érzékelni is őket akár.

Azt mondják például, hogy számtalan gyógyító angyali energia szálldogál a kórházak folyosóin, de csak akkor mennek be a beteg ágyához, ha ő vagy annak szerettei hívják őket, kérik az ő segítségüket.

Olyan jó kérni őket! Olyan csodálatos reggel úgy indulni, hogy azt mondom: - Őrangyalom, legyél velem, vigyázz rám és veszess engem, és ugyanígy a lányaimat is és mindenki mást is.

Van néhány olyan élményem, amikor kifejezetten éreztem, hogy az őrangyalom vigyázott rám.

Egyszer majdnem egy autó alá mentem, egyszer majdnem úgy csúsztam el a jeges úttesten, hogy közben a rám kanyarodó autó péppé zúzott volna, és a legutóbb pedig úgy botlottam meg a szürkületben egy kiálló kis fában, hogy egy pillanat alatt a földre terülhettem volna, bele, arccal a betonba.

De nem történt meg egyik baleset sem.

Ha valaki fotózta vagy filmezte volna, vagy akár csak mellettem lett volna, észlelhette volna azt, ahogyan a földi lehúzó erők, a fizikai törvények egy szempillantás alatt semmivé válnak, és a gravitáció ereje is megszűnik létezni, ha ők kapnak fel szárnyaikra, és vigyáznak buta lépteinkre is úgy, ahogy gyermekeik léptét, minden rezdülését vigyázzák az édesanyák.

Hiszem és érzem, sőt sokszor látom is őket, ahogy átcikáznak előttem a légben.
Apró, pici szikrákat hagynak maguk mögött, és az én szemem előtt.
Tudom, hogy velem vannak, és jönnek, ha kérem, ha hívom őket.
Tudom, hogy mindig segítenek, mert ez az ő hivatásuk. Ők ezért léteznek, és szomorúak, ha az emberek nem kérik az ő segítségeiket, ha nem hiszik az ő gyengéd erejüket.
Ha nem tudjuk név szerint megtanulni őket, akkor elég, ha azt mondjuk, ez és ez a gond, ez és ez a probléma, kérem az illetékes angyalokat, hogy segítsenek nekem ebben! Köszönöm szépen. Mert megköszönni éppúgy szükséges, mint kérni őket.

És azt is hiszem, hogy mindannyiunkban van angyali energia is. És azt is tudom, hogy ezt ki lehet hozni belőlünk, éppen úgy, mint az ördögi dühöket és hisztériákat, az tisztátalan lélek egó-mogorvaságait és játszmáit, a rideg-hideg eltaszításokat és ellenségeskedéseket, el-és visszautasításokat.

De az angyal és az, aki egy földön járó angyal, az nem fél, hanem egész.
Az angyal, és aki engedi az ő energiáját dolgozni magában, az nem tart vissza, az enged és elenged, vár és megvár, véd és megvéd akkor is, amikor jól vagy és akkor is, amikor bajba kerülsz. Ha kéred erre, akkor boldog, ha nem kéred, akkor tanácstalan, mert kérés nélkül nem akar beleszólni az életedbe. De ha látja, hogy semmi rosszat nem akarsz, csak emberi energiáid már nem bírják azt, amit az élet eléd hozott, akkor sokszor szárnyaikra vesznek, felemelnek és megóvnak a legnagyobb tragédiától és katasztrófától is.

Ám nem kell még csak ennyire messzire sem mennünk.

Az angyaloknak rengeteg fajtája van, sok tanfolyamon és könyvből lehet tanulni a neveiket és a rangjaikat is, hiszen Isten országában is van hierarchia állítólag.
Ha nem tudod megtanulni, hogy melyik angyal, mire való, akkor csak gondold el, hogy ők is, éppen úgy, mint mi emberek mind-mind szakosodtak valamire. Ők a mi égi másaink, mi az ő földi leképezéseik vagyunk. Ők a mi legközelebbi szellemi társaink az úton járásainkban, és ők az isteni energia, számunkra is vehető, élvezhető és felfoghatóan érzékelhető hordozói.

Ők közel vannak Istenhez, hiszen ők az Isten hírmondói; a szinkronizálói, a magyar vagy angol, vagy angyali hangjai.
Ők maguk az ének, a dal, a vers, a tánc, az alkotás, a művészet, az ihlet, az intuíció, ami a szellemből ered.
Ők az isten öröme, melyet megmutat nekünk magunkon és másokon keresztül is, amikor mi is angyalian nevetünk, vagy szívünkön átengedjük a humor szikrázóan gyönyörű sziporkáit.
Így nevet az Isten. Az angyalok az ő boldogságának lenyomatai, és mi is azokká válunk, ha hagyjuk, hogy megérintsenek bennünket az angyali üzenetek, akár kép, akár érzés vagy látomás, vagy gondolat formájában.
Csak hunyjuk le kicsit a szemünket, hangolódjunk rájuk, és teremtsünk befogadó teret nekik. És amikor megszólalunk, hangunk legyen olyan, mintha egy üres nádon át beszélnénk, a szívünkből, puhán, melegen és mindig kedvesen.

Mi is összekötjük az eget a földdel, de valahogy ennek a lajtorjának csak egy bizonyos magasságáig vagyunk képesek fölmenni. Az angyalok viszont játszi könnyedséggel repülnek föl és alá, ég és föld között, ember és ember között.

Minket még lehúz a gravitáció minden szinten, őket ez már nem érinti. Ők már felnőttek, kinőttek a földi létből, de még itt vannak velünk.

Kérjük hát a segítségüket, a jelenlétüket, a támogatásukat, a vezetésüket bármikor.
Majd pedig hálatelt szívvel köszönjük meg, ha segítettek; akár csak egy gyógyító álmot látni, akár csak végre kialudni magunkat, mint a babák, akár csak megszépülni az éjszaka alatt, akár csak meglátni a másik emberben is azt az angyalt, akit a gyermekek mindenkiben látnak még, és a földi világtól elbúcsúzóknak is az ágya mellé állnak, és gyengéden vezetik át őket a kapukon.

Olyan értékes társaink ők az életünkben, akiket nem lehetne, nem szabadna figyelmen kívül hagynunk.

Ha ugyanis nem figyelünk rájuk, nem hiszünk nekik, nem fogadjuk el a segítésüket, nagyon elszomorodnak, mert ők még tudnak olyan szomorúak is lenni, amilyen szomorúságot mi érzünk, ha valaki nem figyel ránk, ha elhagy, ha bánt, ha eltaszít magától, ha semmibe vesz.

Ezerszer is megszülethet a megváltó Betlehemben, de ha nem született meg a te szívedben, akkor számodra még egyszer sem született meg.A karácsonyi misztérium idején, szülessen hát meg bennünk a felismerés, hogy soha nem vagyunk egyedül, még akkor sem, ha nincs mellettünk ember.
Őrangyalunk az első lélegzetvételünktől, az utolsóig velünk van, és az ő angyali barátainak, se szeri, se száma.
És járnak belőlük itt a földön, köztünk is, álruhás angyalok, csak vedd észre őket egy mosolyban, egy segítő gesztusban, egy kedves, értően érző hangban, egy lágy érintésben vagy egy könnyes szemben.
Ők a Te angyali társaid egy láthatatlan háló zsinórjain, mely mindannyiunkat összeköt egymással.
Ők azok a lények, akik folyton készen állnak a segítésre, és soha nem hagynak el téged.
Ne hagyd hát el te se őket, és önmagadat sem!

Álljon itt egy vers Christian Morgensterntől, melyben a költő megkísérelte emberi szavakba foglalni, mit kell az ember védőszellemének elszenvednie, ha egy lélek elidegenedik tőle.
A verset olvasva talán sokan ráismerünk majd azokra a fájdalmakra, amelyeket mi emberek is érzünk, ha visszautasítják a közeledésünket, a tiszta szeretetünket.
Ebből is látszik, hogy mennyire közel állunk egymáshoz.
Segítsen bennünket most ez a vers abban, hogy a karácsony ünnepén valóban megszülessen bennünk a tiszta krisztusi szeretet.

„Ó, bárcsak látnád
Arcfényed elváltozását,
Amikor elveszted önmagad,
És elfordulsz tőlem
A csendes, tiszta tekintet közepén,
Mely egyesít bennünket!
Egy derült táj felhősödik be,
És kizársz magadból.
Ekkor várok.
Várok szótlanul, gyakran hosszasan.
S ha ember lennék, mint te,
Megvetett szeretet kínja ölne le.
Ám végtelen türelmet
Adott nékem az Atya,
Rendíthetetlenül várok rád,
Bármikor térj vissza.
És e szelíd intést
Ne mint szemrevetést fogadd,
Tiszta üzenetként csupán.

MIRA

 

Utolsó frissítés ( 2013.02.04. )
 
< Előző   Következő >