Menu Content/Inhalt
Kezdőlap arrow Ír-ás arrow Barátaim írásai arrow Ispánkon - Prohászka László

Hírlevél feliratkozás






Ispánkon - Prohászka László PDF Nyomtatás E-mail
2013.03.13.
Tartalomjegyzék
Ispánkon - Prohászka László
Oldal 2
Oldal 3
Oldal 4
Oldal 5
 
BEVEZETŐKÉNT:

Miskolc-Pereces, 2010. április 11.


A „sivatagom” után íródott gondolataimat ~ továbbra is tovább ~ 1999-ben fejeztem be azzal, hogy:
„… én pedig ITT a „sivatag-nak nevezett jelenemben ~ és sorolhatnám, hogy ki mindenki még a velünk-hozzánk kapcsolódó létezésében ~ mind-mind már most ITT és OTT vagyunk az örökkévalóság küszöbén, vagy tán egy hajszálnyival már abban vagyunk önmagunk…” ~ Ekkor még nem tudtam, hogy már közel van az újabb rettenet számomra. Egy évvel később, 2000. július 17-én, hat nappal születésem 66-ik évfordulóját követően jelentette be „imádott” feleségem, hogy elhagy, elválik tőlem és kéri a háztulajdonunk értékének a felét…
Összeroppantam. Mindennél mélyebb szakadék fenekén éreztem magam, minden eddigiek elvesztése lángolt, perzselt jó egy-másfél éven keresztül… Úgy tűnt, hogy ez már a pusztulásom pusztasága, amiből nincs kivezető út, itt kell elszikkadnom…

Aztán-közben, lépésről lépésre oldó-dott ez is, az is az életkörülményeim terén épp úgy, mint önmagamban. Kezdtem érteni és látni, hogy ennek is jönnie kellett ahhoz, hogy ~ végleg túljutva a „sivatag”-on ~ a soron következő lehessen a következő amit járnom kell továbbra is tovább…
Ebben az ilyen-olyan toporgásaimban segített akkor ~ és még jó ideig ~ az Ispánkon tevékeny és hatékony Arkánum Baráti Kőrrel elevenen élő kapcsolatom, hogy kikecmeregjek és lépni tudjak önmagammal ismét továbbra is tovább úgy ahogyan odafentről várták tőlem a még teljesebbet, a minden hamisság nél-külit…
… és ennek ~ akkor ~ volt állomása az a Náluk töltött pár napom, amiről az ott író-dott, néhány oldalnyi beszámolóm adhat hű képet Neked, Nektek és magamnak is…
Bízom benne, hogy igen… ~
 
...

2001. júl. 5. péntek
Este 8 h

Hát újra itt vagyok Ispánkon…
Délután 4 óra tájt érkeztem. A 2-es apartmant kaptam; ruháim a szekrényben; mosdószereim a fürdőszobában; majszolni-kortyolni valóim a konyhában… Már főztem és ittam kávét, már vacsoráztam is. Voltam az Arkánum-Házban, ahol pár szó erejéig megölelhet-tük egymást Bistey Zsuzsával. Néhány rövid sétát tettem beszélgetni az igazi Jót. Egészen egyszerűen vagyok máris ebben a Szellemvilági Nyugalomban.
…Ismét ballagtam egyet; a kantinban négy fiatal hölgy énekel mennyei dalokat két szólamban, messzire elhallik ez a le-begőn fénylő ének; a fecskék alacsonyan röpködnek, cikáznak a beborult felhős ég miatt, talán esni fog; odakint az úton épp visszafordultam, amikor egy szembe futó autó mellém érve lefékezett és Persőtzi Misi ugrott ki a kocsiból, jól megszoron-gattuk egymást a viszontlátás nagy-nagy örömében, holnap majd elbeszélgetünk megannyi mindenről…!
… Hallgatva hallgatózom ebben a mindenütt Egész-Világi Teljességben, és csak fogadom és fogadom és fogadom magamba mindazt ami árad. Azt, ami fel-emel, eloldoz, megtisztít még tejesebben, még mélyebben, egész-egészen legesleg-belül. Itt vagyok, Én-vagyok, a fájdalmaim-mal együtt vagyok egészen Egy. ~
…………………………….. este 10:30
Megjártam szokásos későesti sétám. Végülis az eső nem eredt el; az úton itt is és most is ciripelés, békabrekegés, kutya ugatás, madárhang kísért…, ~ csak Szent Stefi kutyám hiányzott mellőlem nagyon de nagyon…
Istennel, Mennyei Atyánkkal, Szent Szellemmel, Megváltó Krisztusunkkal most is meg tudtam beszélni mai önmagamat, ~ és mind-mind velem jöttek az Égiek itt talán még teljesebben… Itt is találtam az út végi fordulóban „Púpot”, ahol elmond-hattam hálatelt szívvel a Miatyánkot, ~ azután visszafelé ezúttal is végigdúdoltam a magam szívszólamait… Útközben a sö-tétből egy sárgás szőrű nagy kutya, mom-mogva toporgott-forgott körülöttem, majd a

két hátsó lábára állva szinte a nyakamba csimpaszkodott, majd egy jó darabon ve-lem tartott ide-oda forgolódva… Mosolyog-tam… ~
Visszaérve az Arkánum Vendégház-hoz a szobámban megágyaztam magamnak a kikészített tiszta, vasalt ágyneműkkel ~ fehér lepedő, bordó párnahuzat és pokróc alá bordó alátét ~ … ~ most pedig jóéjsza-kát kívánok mindenkinek………
Most még megeszem a szokásos esti almámat édes keksszel, a lábamon bekenem a bőrömet körömvirág balzsammal ~ másfél órával ezelőtt a ma reggel Bors Maritól kapott Culevit-kenőcsöt is használtam ~ …, azu-tán lefekszem. Az ágyam feletti falilámpa fényénél még olvasok egy-két oldalt Bistey: Rudolf Steiner él könyvéből, ~ majd remé-lem teljesen átadhatom magam a mélyalvás küszöbén túl „a kozmosz szellemi hatal-mainak, ahol a világ-lelkiismeret mércéje szerint ítéletet kapunk minden eltelt földi napunk morális minőségére…” ~ És bizo-nyos vagyok abban, hogy ezúttal nagyot léphetek tovább az újabb megtisztulás útján.


Utolsó frissítés ( 2013.03.14. )