Menu Content/Inhalt
Kezdőlap arrow Ír-ás arrow Hálaadás

Hírlevél feliratkozás






Hálaadás PDF Nyomtatás E-mail
2010.02.04.

HÁLAADÁS


Haladok a hálaadás felé.
Ma már megfogalmazódott bennem, hogy folyamatos csodában élek.
Egyik a másik után jön elém, és hogy valószínűleg nagyon szeretnek engem az égiek.
Ezért aztán tudok már akkor is nevetni és szívből örülni, ha közben ki tudja, mi minden történik a testemben, valami sokkhatásként érő váratlan traumák miatt, de hiszem azt, hogy ezzel a szívből jövő boldogsággal és szabadsággal tudok a legjobban gyógyulni, és gyógyítani másokat is.
Dolgoztam egész nap egy múlt századbeli művelődési házban
Nagyon elfáradtam. Küldtem egy SMS-t az egyik régi barátomnak, hogy ...

... jöjjön ide, és szöktessen meg engem, de hozzon magával spenótot, mert éhen halok, és az a kedvencem.
2 óra múlva ott volt, kezében egy lábos spenóttal.
Döbbenettel tekintettem rá, mert látszott, hogy nem vendéglőből hozta. Azt mondta, az anyukájánál volt ebédre, aki éppen spenótot főzött, és íme belőle egy kis lábaskával hozott nekem is.
Az aznapi délutánunk amúgy is gyönyörűen sikerült. Kipihentem magam a spenótos lábaska és volt kedvesem masszírozó kezei alatt a Ligetben.

Hazafelé menet a Boráros téren megszólított egy férfi, kinek kezében három csokor sárga rózsa volt, hogy vegyem már meg 600 Ft-ért, mert menne haza. Honnan is sejthette, hogy én ezt azonnal meg fogom tenni, mert annyira boldog vagyok, hogy hát persze, és mert a sárga rózsa az egyik kedvenc virágom, az illatáról már nem is beszélve. Persze lealkudtam 500 Ft-ra, de még így is megérte. Három csokor sárga rózsa! Képzelhetitek!
Ám alig mentem 5-6 lépést, máris megszólított egy másik férfi, aki azt kérdezte, hogy mennyiért adom a rózsákat. Egy csokrot adtam el neki 200 Ft-ért.
A csodák napja volt ez.
De vannak más csodák is.

Szeretném hírül adni az egész világnak, s főként azoknak, akik szomorúak, bánatosak, szerelmi vagy más egyéb csalódásuk van, hogy nincs is annál felemelőbb és boldogítóbb érzés, mint amikor valami minőségi változást észlel az ember önmagában azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyek őt stresszelték, bántották vagy lehúzták valamikor. Ahogy sikerül megtalálni a megoldást, avagy inkább ahogy egy hosszabb-rövidebb időtartamú folyamatban sikerül egyszer csak szinte észrevétlenül átlépni a küszöböt, és az ajtó mögött hagyni a frusztráló megoldatlanságokat, az tényleg maga a váratlan és továbbgyűrűző CSODA.
Maga a csendes, de biztos átalakulás, a TRANSZFORMÁCIÓ.

Döbbenetes, ahogy valamikor megoldhatatlannak hitt terhek, szinte észrevétlenül megoldódnak, feloldódnak, kipukkadnak, mint egy vízhólyag, és csak az emlékük marad még ott egy ideig, mint poháron az ujjlenyomat. De ez már nem élő, lüktető fájdalom, hanem valami, amire rá lehet tekinteni, hálás szívvel meg lehet köszönni mindazt, amit belőle tanultunk, és tovább lehet lépni. A szív ilyenkor szárnyal, a szabadság érzése szinte elviselhetetlen belső bizsergető viszketést hoz létre. A boldogság az emberben ezer tiszta forrásból zubog, mintha az idegeim és az egész bensőm belülről zuhanyozna egy hatalmas zuhanyrózsából kijövő gyógyító vízzel.

Csodálatos érzés ez a belső szabadság és felszabadulás érzése.
Tudok élni és nem félni. Sem a múlttól, sem a jövőtől, sem a jelentől.
Mennem sem kell sehová, mert el tudok merülni egy-egy ember szemében, melyben a tenger szépségét és mélységét látom meg.

Évekig csak arról panaszkodtam, hogy de kár, hogy nekünk nincs tengerünk, mert én egyedül a tengerparton éreztem azt a végtelen szabadságot, ami szerintem minden embernek alanyi jogon járna.
És most azt élem meg nap mint nap, hogy ha belenézek egy másik ember szemébe, akkor az tényleg olyan, mint egy tiszta tó, melybe beleugrom, leúszom a mélyére, és ott feltárul előttem az egész emberi élet misztériuma és csodája.
Boldog vagyok.
Bármi történt, történik vagy fog történni, ezt a boldog állapotot már nem feljethetem el. Fizikai szinten járta át a testemet-lelkemet. Nem tudtam mást tenni, mint nevetni és ölelni. Végtelenül szabadnak és felszabultnak éreztem magam. Minden egyes sejtemet fény járta át, és melegség, lazaság, szeretet és szerelem.

A Csoda isteni kegyelem. A belső átalakulás, mely a külsőnkön is azonnal látszik, sugárzik, emberi tetteink következménye. Ha elvégeztük azokat a dolgainkat, amik eddig nehezen vagy egyáltalán nem mentek, ha meg tudtunk lépni olyan lépéseket, amelyekről azt hittük, hogy megléphetetlenek. Ha meg tudtuk menteni magunkat vagy másokat, amikor már azt hittük, hogy menthetetlenek. Ezek az igazi átalakulások, az igazi csendes transzformációk. Nincs csinnadratta, nincs hallelúja (az a csodákat kíséri mindig). Itt egy halkszavú, de biztos erejű kapuátlépés történik meg, melyhez nem kell sem drog, sem alkohol, sem transzba esés. Bőven elegendő, ha tiszta szívvel, józan ésszel és cselekvő testtel minden percben megtesszük, amit itt és most meg kell tennünk, s ha mindehhez tudunk és merünk hittel segítséget kérni, és elengedni a minket és másokat is fogvatartó görcsös kontrollálási mániáinkat.
Élni igazán csak így lehet.

Kívánom magamnak és mindenkinek.


MIRA  

Utolsó frissítés ( 2013.02.04. )
 
< Előző   Következő >