Menu Content/Inhalt
Kezdőlap arrow Ír-ás arrow Az angyal visszatér

Hírlevél feliratkozás






Az angyal visszatér PDF Nyomtatás E-mail
2010.02.04.

Az angyal visszatér


Mennyi mennyből az angyalka segített nekem éveken, hónapokon át akkor, amikor éppen zuhanni készült esendő életem.

Eddig megmentettek attól, hogy belezúgjak a betonba.

De ezen a héten, szerdán, amikor a munkahelyemre indultam nagy sietve, ...

... már hagyták, hogy az aszfalton landoljak

Ne kívánd a baleseteket, hacsak nem vagy olyan erős, hogy kibírd a velük karöltve járó
fájdalmakat, félelmeket és azt, hogy egy pillanat alatt véget érhet bármi; a saját vagy a mások élete is!
Ez a betonkemény igazság, amibe nemcsak fájdalmas, hanem iszonyatosan félelmetes is beleütközni.

Az a pár pillanat teljes kontrollvesztés, majd a leírhatatlan üvöltően ütő-
verő kőkeménység, amikor aszfaltot érsz, pokoli érzés.

Számomra több tanulsága is van az eset-nyekk...

1. Akkor lépjek (le, tovább, ki, egyet, fel, stb.), amikor már megfogalmazódik bennem, hogy lépnem kell. Olyankor már ne várjak arra, hogy talán majd holnap.

2. Akkor szóljak tisztán és felelősségteljesen magamért, amikor már készen áll a mondanivalóm,--- és azt addig ismételgessem, amíg bele nem trafálok abba a stílusba, ahogyan meg is érti az, akinek mondani szeretném. Ha elfogadja, jó. Ha nem, az az ő baja. Én elmondtam.

3. Tudjam, hogy minden a világon a kiegyenlítődésre, az egyensúlyra törekszik. Ezért tehát, ha nagyon pörgök, akkor el kell jönnie annak az időnek is, amikor lelassulok. Ha ezt a ritmust nem adom meg magamnak napi szinten, akkor megkapom heti, havi, évi szinten, attól függően, hogy mennyi ideig pörögtem túl magamat saját elhatározásomból, miközben belül pontosan tudtam, és éreztem, hogy ez egy normál emberi energiát meghaladó pörgés, és mivel nem én vagyok a Jóisten, ezért ezt valószínűleg nem is tehetem meg magammal hosszú távon...
De ugye az emberi egó hatalmas, és folyamatosan provokálja az élete adta lehetőségeit.
A gond ebben még az is, hogy többnyire a visszarendeződés hosszabb folyamat is lehet, mint a túlpörgetéses idő.
Nagyon meg kell dolgozni érte, hogy a kibillent egyensúlyt valahogy visszaállítsuk.
Ez idő, energia, pénz és kínszenvedés.
Ehelyett választhattuk volna azt a hatékony alkotást, amely megfelel a saját és az univerzumban betöltött helyünk ritmusának.
Ezt a ritmust pedig folyamatos befelé hallgatással, és teremtő csendekkel tudjuk megtalálni.
Ha erre hangolódunk rá, nem ér minket veszedelem.

Tanulság: ha piros a lámpa, meg kell állni, és csak akkor indulni el újra, ha ismét zöldre vált.
Ezt a piros jelzést az egész szervezetünk közvetíti felénk, csak mi elhessegetjük. Bezzeg egy autóban nem tudnánk nem észrevenni, és nem leállítani akkor, amikor az autó azt kéri tőlünk, hogy álljunk már meg végre, és cseréljünk ki vagy töltsünk fel valamit, stb.

4. Az angyalok segítenek; óvnak és megvédenek bennünket, de csak addig, amíg azt látják, hogy "normálisak" vagyunk. Ha úgy túlpörögjük az életet, ahogyan azt én tettem, akkor bizony hagyják, hogy hasra, fenékre, erre-arra essünk, és végre lassuljunk le egy kicsit vagy nagyon, és alapvetően önmagunkra figyeljünk.

5. És még ez a leírás is nagyon hosszú és bonyodalmas. Az egyszerűség az, amit az égiek kérnek tőlünk, hiszen csak akkor érhetünk el a legbensőbb lény-egünkig, ha a lehető legegyszerűbb földi életet éljük. Magunkkal vinni úgysem tudunk semmit, itt hagyni pedig az utánunk jövőnknek és a jövőnek csakis a saját életünk példáját hagyhatjuk; ha sikerül, akkor örökérvényű alkotásokban, ha nem sikerül, akkor a szeretteink emlékezetében, és ha mindez elmúlik, akkor a nagy kozmikus naplóban, ahol valamennyiünk élete egy nagy egységben találkozik, és kapcsolódik össze azzal a nagy egésszel, amelyből jöttünk.
Így, alakzatban repülve már sokkal könnyebb lesz minden...

Addig pedig tényleg vigyázzunk magunkra, mert ez az a test, lélek és szellem, ami mindenekelőtt ránk van bízva minimum egy életre.
Ne az egónkat hizlaljuk hát, ami szükségszerűen kipukkad, és leomlik egyszer, hanem azt az örökéletű belső lény-egünket emeljük, aki nem zuhanhat a betonba, mert a tekintetét folyamatosan fent tartja az égieknek és az égiekre, akik így valóban megvédik őt.
De azért nem árt, ha közben lenéz a földre a lába alá és elé is néha.

 

 

Mira

Utolsó frissítés ( 2013.02.04. )
 
< Előző   Következő >