A BŐSÉG Angyala

Gyakorold a nagylelkűséget életed minden területén.
Élj és cselekedj úgy, mintha már bőség venne körül téged is és mindenki mást is.
Adj szabadon és nagylelkűen.

Az emberiség egyik legnagyobb félelme mindig is a veszteségtől való félelem volt.
Ez a veszteség lehet például a munkánk elvesztésétől vagy a társunk, párunk, gyermekünk, barátunk elvesztésétől való félelem. De szoronghatunk az álmaink meg nem valósulása vagy a fiatalságunk elmúlása miatt, az életszínvonalunk romlása miatt egyaránt. A legnagyobb félelmünk pedig többnyire maga a halálfélelem, a test pusztulásától való félelmünk.
Ez a félelem persze egészséges is lehet egy fokig, addig, ameddig felhívja a figyelmünket a hálára és emlékeztet bennünket arra, hogy vigyázzunk mindazokra és mindarra, amit az életünktől kaptunk.

Ha azonban ragaszkodunk a félelmeinkhez, az olyan „szívrengést” idézhet elő, amely kilök bennünket az univerzális áramlásból, és egy „fél-elem város” lakójává tesz, ahol aztán már valóban elkülönültnek érezhetjük majd magunkat (és félhetünk folyamatosan).
Ez a szeparációs félelem ugyanis egyre csak nő, ha ennek az energiának adunk teret és figyelmet, és azzal az illúzióval áltat bennünket, hogy, az életünk lehetne akár sértetlen is, ahol mindent azzal mérnek, hogy mi mindenünk van és mi mindenünk nincs nekünk.

Az az energia, amellyel ennek érdekében kontrollálni akarjuk a dolgainkat, a változásainkat és az érzéseinket, és azt szeretnénk, hogy azok egy bizonyos módon változzanak, nem éppen hatékony energia. Ugyanis a mi emberi erőnkkel és elképzeléseinkkel csak olyan változásokat tudunk elképzelni, amiket ismerünk. Ezek pedig sokkal szűkösebbek annál, mint amikre az Univerzum képes.
Az Univerzumban hatalmas bőség van, és hogy ezt mi is megéljük, annak alapja a dinamikus nyitottság és a hitünk a csodákban. Ezzel a megnyílással és hittel az Univerzum a lehető legoptimálisabb módon fogja betölteni az összes vágyunkat és elképzelésünket.

Ha ragaszkodunk egyfajta élményhez, tapasztaláshoz vagy megközelítéshez, ezzel kizárjuk azt, hogy megtapasztaljuk a csodákat, melyet az Univerzum folyamatosan tartogat a számunkra. A maximális élményünk csak az „ugyanolyanság” és változatlanság élménye lehet, ha mi magunk akarunk meghatározni mindent.
A csodák ugyanis akkor jönnek el hozzánk, amikor nyitottak vagyunk valamire, ami új és friss és misztikus, és amikor mindent el tudunk engedni, amit ismerünk egy pillanat alatt.

Ez az élmény pedig felvidít, felüdít, sikeressé és virágzóvá tesz, felszabadít, és belülről fordít bennünket a teljesség felé.

Ez a nyitott és elengedett hozzáállás sokkal hatalmasabb és szélesebb valóságlátást és valóságérzékelést nyújt nekünk, egyben megmutatja és felfedi az addigi korlátozó hiedelmeinket, a saját félelmünk és kényelmünk állította megszorító gátakat és akadályokat.
Amikor viszont megengedjük magunknak a bőség minőségének átélését és beengedjük életünkbe a csodákat, melyeket mindannyiunk számára felajánl az Univerzum, akkor ezt a bőséget nagylelkűen tovább kell gyűrűztetnünk másoknak is azzal, hogy nagylelkűen adunk…

Reméljük, hogy az angyalok tovább folytatják életetek inspirálását. Töltsön be titeket a CSODA és a BŐSÉG angyalának minősége, és ajándékozzátok ezt tovább mindenhol és mindenkinek szabadon

P.s.
Ha az előző hónapban a Világosság angyalával dolgoztál, akkor most tölts néhány percet azzal, hogy hálás szívvel elengeded őt, mielőtt köszöntenéd a BŐSÉG angyalát jelenlegi életedben, most szeptemberben...

Bors Mari