Richard Bach: Illúziók (részlet)

Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek. A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk - fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszok - fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte.
A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától.

Végül azonban az egyik lény így szólt: „Elegem van már ebből a kapaszkodásból. Bár a saját szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, hogy a folyó tudja, hová folyik. Hagyom hát, hadd sodorjon magával az áramlás, és vigyen, ahová akar. Ha továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az unalomba.”

A többi lény kinevette, és azt mondták: „Te bolond! Engedd csak el magad, és az áramlás, amelyet oly nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág és úgy szétmorzsol a köveken, hogy abba hamarabb belehalsz, mint az unalomba!”

De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe addig kapaszkodott, mire valóban rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és az áramlás a kövekhez vagdalta. Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött, zúzódott.

Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább, és nem ismerték a sodródót, így kiáltottak fel: „Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi vagyunk, de ő repül! Íme a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson!”

És a sodrodó így szólott: „Dehogy vagyok én Messiás, vagy akkor ti is azok vagytok. A folyónak telik kedve benne, hogy felemeljen bennünket, hogy szabaddá tegyen, ha van merszünk hozzá, hogy elengedjük, amibe kapaszkodtunk. Valódi tennivalónk az utazás, a nagy kaland.”

De ők csak egyre azt kiáltozták: „Megváltó”, és továbbra is görcsösen kapaszkodtak a kövekbe, és a következő pillanatban a sodródó eltűnt a szemük elől, ők pedig ott maradtak, és legendákat találtak ki maguknak holmi Megváltóról.

Richard Bach: Illúziók (részlet)

Bärbel Mohr: Rendeld meg az Univerzumtól! (Részletek)

„Minden, amit szavakkal vagy tettekkel kibocsátunk magunkból, visszatér hozzánk. Azt kapjuk, amit adtunk.

Mindig van velünk egy hallgatag hallgató: a tudatalattink.

Egyetlen lehetséges választásom van: félelem vagy szeretet. Minél inkább a szeretetet választom, annál inkább eltűnnek a félelmek és a negatív érzések. Ha képtelen vagyok szeretni az út menti köveket és a mocsári varangyokat, akkor jobb, ha sosem vágok neki a világnak, s minden unalmasnak fog tűnni. A szeretet széppé és izgalmassá varázsolja az embereket és a dolgokat.

Amit kibocsátok magamból, az visszatér hozzám. Azok az emberek és helyzetek, amelyekkel találkozom, saját belső tartásom tükörképei.

Ha nem vagy hajlandó felelősséget vállalni mindenért, de tényleg mindenért, ami az életedben történik, akkor sosem fogsz előrébb jutni.

Ha gondolatodat azonnal szeretetté tudod alakítani, még a legrosszabb gondolatok sem vehetnek el tőled semmit. A szeretetnek bármely más gondolatnál erősebb rezgése van.

Amit gondolsz, az visszahat rád. A szabad akarattal együtt a világegyetem legnagyobb igazsága. Tegyük fel, hogy megszólsz egy embert. A törvény nem azt jelenti, hogy az az ember is kritizálni fog téged, hanem azt, hogy valahonnan majd visszahatnak rád ugyanebben a minőségben a gondolataid.

Ha tudunk anélkül kívánni, hogy aggódnánk miatta, minden kívánságunk azonnal teljesül.

Az energia a figyelmet követi. Figyelj a szépre, és az elkezd terjedni. Ismerd fel, és figyelj arra, ha valami megadatik neked.

Békém csak belőlem fakadhat, máshonnan nem jöhet.

Az elengedés a gyengeség ellentéte: aktiválja a minden emberben megbúvó elképzelhetetlen intelligenciát.

A Van állapotának elfogadása – még ha kellemetlen is – azt jelenti, hogy hagyjuk történni, és akkor valami meglepő dolog következik: a Van állapota megváltozik.

A legjobb, amit magaddal tehetsz, ha jót kívánsz másoknak. Képzeld csak el, ha az emberek zöme tisztában lenne ezzel! Ez azt jelentené, hogy minden problémánk egy csapásra megoldódna.

Minél erőteljesebbek a gondolataid, annál nagyobb az esélye, hogy megvalósulnak. Erőteljesebbé válnak a gondolataid, ha könnyedebben és nagyobb bizalommal gondolod őket. Az erőlködés és a túl erős elvárás minden erejüket elrabolja.”

SZERETET, BOLDOGSÁG, REMÉNY

„Bizonyossággal nézek szembe minden egyes nappal, és félelem nélkül alszom el, mert tudom, hogy az Úrnak a Mennyben van egy angyala, aki mellettem áll.”

„A szeretet nem vakít el bennünket, hogy ne lássuk a másik ember hibáit, hanem képessé tesz bennünket arra, hogy a hibák mögé lássunk.”

„A szeretet az egyetlen dolog, amiből többet kapsz, ha megosztod, mintha mindet önmagadnak tartanád meg.”

„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszra.”
(1Kor 13:4-5)

„Azok az örömök, melyekre visszaemlékszünk, sohasem múlnak el.”
(James Montgomery)

„A boldogság pillangó, melyet ha kergetsz, mindig épphogy kicsusszan kezed közül, de ha csendben ülsz, rád száll.”
(Nathaniel Hawthorne)

„Emlékeztess engem, Uram, hogy az az igazi remény, amikor nem látom ugyan az út végét, de bízom abban, hogy Te oda vezetsz.”

„Ha a tekintetedet az előtted lévő úton tartod nem tévedsz el, de a csillagokat sem látod.”

„Légy az a barát, akire szükséged van.”

ESZTER HAGYATÉKA

„Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben"… „Meg kell tudnod, hogy embereket nem csak a szó, eskü és az ígéret köti egymáshoz, még érzelmek, rokonszenvek sem döntik el az igazi kapcsolatot. Van valami más, valamilyen keményebb és szigorúbb törvény, amely megszabja, hogy ennek vagy annak az embernek köze van a másikhoz.”

(Márai Sándor – Eszter hagyatéka)

MEGOLDÁSOK

"Nem oldok meg problémákat. Megváltoztatom a gondolkozásom. És a problémák megoldják magukat." (Louise L. Hay)

Egyik alap késztetésünk az, hogy a figyelmünket a külvilágra irányítjuk, egyre és másra találunk ott olyan dolgokat, amik nem tetszenek, amit a problémás kategóriába sorolunk. Ilyenkor ezt a problémát megpróbáljuk orvosolni, odakint - hiszen ott észleltük - megváltoztatni.

A külvilág belülről árad ki, másképpen megfogalmazva a látható a láthatatlan összesűrűsödése. Ha ezt megérted és figyelmed visszahívod kívülről belülre könnyedén újrarendezhetsz mindent. Miért tudják megoldani a problémák magukat akkor, ha változtatsz a gondolkozásodon? Mert megváltoztatod a figyelmed, ami a nagy egészből, az EGYből, létrehozza a különböző sűrűségű formák világát.
Bármi van odakint, a láthatóban az elsődlegesen rezgésként létezik. A gondolataid megváltoztatásával, választhatsz egy másik rezgést, figyelmedet a rezgésben tartva az átsűrűsödik a láthatóba és a problémáid megoldódnak.

Az egyik kívül a testünk. Ez az a kívül, amivel nem tudunk nem találkozni. Ez az a kívül, ami pontos visszajelzést ad a belülről, a rezgésként benned létezőről. Tested jelzi azt, hogy hogyan érzel magaddal kapcsolatban. A sokszor hallott "szeresd önmagad" pontos jelzője a tested állapota, kinézete.
Amikor éppen nem vagy elégedett a testeddel - és a legtöbb ember általában nem az - könnyen belecsúszol abba, mint a problémák megoldásánál. Kívülről akarod megváltoztatni. Ez ritkán hoz tartós eredményt. Magadévá teheted a másik utat is, befelé hívva a figyelmed választhatsz új rezgést, ami aztán majd átsűrűsödik a tested megváltozott állapotába, kinézetébe.

(Veres Kriszta)

www.vereskriszta.com

„Mindenkinek csak egyetlen igazi megbízatása van: hogy önmagára találjon. Végezheti, mint költő, mint őrült, mint próféta, vagy mint bűnöző. Ez nem a mi dolgunk, sőt végső soron jelentősége sincs. Nem az a dolgunk, hogy kitaláljunk magunknak egy sorsot, hanem az, hogy megtaláljuk saját magunkat, s azt teljességgel és töretlenül éljük végig.”

(Hermann Hesse)

Teréz anya:

"Senkit se eresszetek útjára úgy, hogy jobbá és boldogabbá ne tennétek!"

Teréz anya és én:-)

ÖNHIPNÓZIS

Belegondoltál már, hogy az életed nem más, mint önhipnózis? Az, amit valóságnak nevezel és sokszor beleütközöl a szilárdnak hitt falaiba, nem más, mint saját szuggesztiód terméke?

„Felvetés és annak igenlése, megerősítés , így megy ez körbe-körbe, mint azok a spirálok, amelyekben a régi mozifilmekben a hipnózist jelezték.
- Azt mondja, nemcsak én tudok hipnotizálni, hanem bárki emberfia?
- Nemcsak, hogy meg tudják csinálni kedves uram, de ezt is teszik a nap huszonnégy órájában.”

Tudod hogyan teszed? Azzal, hogy elismétled magadnak a gondolataidat, azok tapasztalássá változnak, rájuk nézel, bólintasz, hogy igen, hiszen a tények is ezt mutatják és tovább ismétled. Vagy bekapcsolod a tv-t, ahonnan ezerrel folyik, hogy válság van, lemész a zöldségeshez, aki megkérdezi hogyan érint a válság, megnézed az árfolyamot és elszörnyedsz, hogy hogy fogja ez érinteni a lakáshiteledet, és lassan elhiszed, hogy válság van, és lesz is. ÖNHIPNÓZIS (és hiába a tv mondja, vagy a zöldséges, akkor is ÖN. Miért? Mert te választod ki azt, amit elhiszel!)

„Így megy ez. Egyetlen kijelentésünk sem csupán önmaga, hanem egyúttal szuggesztió is, és ha egyet is elfogadunk, csak mélyebbre taszít bennünket. Mert minden egyes felvetés, szuggesztió önmagát erősíti...A hipnotizálás nem titok...Egy itt a lényeg: a szüntelen, szakadatlan ismétlés.”

Az idézetek Richard Bach Hipnózis című két óra alatt elolvasható könyvéből származnak. Melegen ajánlom, felébresztő és abszolút együtt rezeg azzal a tudattágulással, ami a világban történik. Ráadásul egyre gyorsabban! Történik :-)

www.vereskriszta.com

„Lám, lám itt vannak ezek a csodálatos teremtő lények, akik embernek nevezik magukat, pedig Isten képmásai ők. Elvállalták a legnehezebb feladatot, hogy elfeledik isteni eredetüket, és megtapasztalják azt, hogy milyen elkülönültnek érezni magukat.

…De közben mindig ott lebegett a szemük előtt, hogy egyszer véget érnek a kemény leckék, hogy eljön az elkülönültség vége, és … közösen felemelkedik a Föld és az emberiség. És ez már itt van előttük karnyújtásnyira.

…A valaha átadott legerőteljesebb tanítások segítenek benneteket, csak a kezeteket kell kinyújtanotok értük. Amit mindig áhítottatok, most itt van előttetek…
Az egész Univerzum képviselői ott ülnek a fátyol túloldalán lévő „lelátón”, mindenki nektek szurkol, de ezt csak Ti tudjátok megtenni.„

Szigeti Antal

Egy guru azt kérdezte a tanítványaitól, miből tudják megmondani, hogy véget ért az éjszaka, és elkezdődött a nappal.

Az egyik azt mondta:

- Ha a távolban látsz egy állatot, és meg tudod mondani, hogy az tehén vagy ló.

- Nem – mondta a guru.

- Ha ránézel egy távolban lévő fára, és meg tudod mondani, hogy az körtefa vagy mangófa.

- Ez sem jó – mondta a guru.

- Hát akkor mi a helyes válasz? – kérdezték a tanítványai.

- Ha egy férfinak az arcába nézel, és felismered benne testvéredet, vagy ha egy nőnek

az arcába nézel, és felismered benne nővéredet. Amíg erre képtelen vagy, mindegy, hol áll a Nap, számodra továbbra is éjszaka van…

( Balogh Béla: Végső Valóság c. könyvéből )